2009. december 17., csütörtök

Töltött kürtőskalács


Így készül:

Kelt tésztát készítek. Ha megkelt, akkor nem túl vékonyra elnyújtom, körülbelül egy centi vékony csíkokra vágom és a tisztára törölt, zsírozott kukoricakóróra tekerem. Vigyázni kell, hogy a tekerés ne legyen túl szoros, és a tésztacsíkok széle egymáshoz érjen. A feltekert kalács tetejét felvert egész tojással megkenem, és cukros dióba forgatom. (A diót nem darálom, csak késsel durvára vágom.) Zsírozott tepsibe teszem. Egyenletes tűzön pirosra sütöm. (180-200 fokos gőzös sütőben). Ha megsült, akkor még melegen a kukoricaszárat óvatosan kihúzom a kalácsból.

Kelt tészta:
(ezt ugyan már többször leírtam, de az ismétlés még sose ártott)
fél kg liszt
6 dkg zsír, vaj, vagy margarin (legjobb a zsír - de csak a házi!)
csipet só
5dkg cukor
2 tojás sárgája
fél csomag élesztő
3 dl tej

Az élesztőt egy csipet cukorral kb 1 dl langyos tejben felfuttatom. Fontos, hogy a tej langyos legyen, ne forró! A cukor "érje" az élesztőt! Én előbb az élesztőt morzsolom a meglangyosított tejbe. (Mostanában a mikróban langyosítom. Fél perc, kb 600 Watt.)
Míg az élesztő felfut, addig a lisztet elmorzsolom a zsírral, a megmaradt langyos tejben feloldom a cukrot és a sót.
A liszt közepébe vájt lyukba öntöm a cukros-sós tejet, a megfuttatott élesztőt, ide ütöm a tojások sárgáját, és lágy tésztát gyúrok. Letakarva langyos helyen fél órát kelesztem.

Töltelék:
(Horváth Ilona féle vaníliakrém)

5 tojás
6 dl tej
10 dkg liszt
15 dkg cukor
fél rúd vanília vagy egy csomag vaníliás cukor

A tojások fehérjét gőz fölött a cukor felével, két harmadával keményre verjük, majd félre tesszük. A tojások sárgáját a megmaradt cukorral és a liszttel csomómentesre keverjük, majd lassan hozzáadjuk a hideg tejet és lassú tűzön nagyon sűrűre főzzük. (Ilona ugyan felforralja a tejet, és úgy adja a tojássárgájához, de én így szoktam.) Fontos, hogy olyan sűrű masszát kapjunk, amiben szó szerint megáll a kanál! Szerintem ezt a műveletet a legcélszerűbb egy dupla fenekű tejforralóban végezni, így biztosan nem kozmál oda a krém. (Sajnos az én NDK tejforralóm tavaly kilyukadt. Azóta tudom csak, hogy milyen könnyebbség volt nekem ez az ötletes kis edény!) Ha a krém elég sűrű, akkor a tűzről levéve, hozzáadagoljuk apránként a tojáshabot. Célszerű átönteni a krémet hideg porcelán vagy hőálló üveg tálba.

Ha a krém kihűlt, akkor zacskóba kanalazzuk, a zacskó alján lyukat vágunk és a kürtőskalácsokba töltjük. Ha a kalácsok túl hosszúak, akkor nem ér bennük végig a krém. Ezért én töltés előtt a nagyobb kalácsokat kettévágom. (Őszintén bevallom, a töltés már a férjem dolga.)

Nagyon ritkán készítek belőle egy adagot. Legtöbbször kétszeres mennyiséggel dolgozok.

A kürtőskalácsok egy részét csak simán kristálycukorba forgatom, mert a férjem nem szereti a diót.

Az elkészítése nem olyan bonyolult, mint elsőre tűnik, érdemes vele megpróbálkozni.

Fontos kiegészítés:
A kürtőskalácsokat és a krémet előre szoktam készíteni. A kalácsot akár több nappal hamarabb is lehet. A krémet legkésőbb a fogyasztás előtti este kell megfőzni, hogy legyen ideje kihűlni és megdermedni. (Ha langyos a krém, akkor kifolyik a kalácsból.)

Ha napokkal hamarabb készült a kalács, akkor célszerű már a fogyasztás előtti este betölteni a krémmel, hogy a tészta átpuhuljon kicsit.

Nemisbeka, köszi a figyelmeztetést!

1 megjegyzés: